Vasárnap már valami volt a levegőben...hétfőn az oviból Rebi már lázasan jött haza apával. A doktornő, kijött, megvizsgálta, majd antibigyót írt fel. Gondoltam kedden, szerdán nem megyek dolgozni, itthon maradok ápolni őket. A gondolat jó volt, itthon mardtam, de a felállás változott: a család apraja-nagyja ápolt engem...keddre nekem is 39 fokos lázam lett, azzal a különbséggel, hogy nekem nem lehetett csillapítani és párosult mellé némi torokgyulladás, majd szövődményként mára némi tompa hallás és rekedtség, időnként némaság. Aztán Dorinának tegnap estére lett hőemelkedése, de szerencsére (kopp-kopp-kopp) nem rosszabbodott az állapota. Norbi bírja még...egyenlőre nem gyűrte le a vírus...pedig fertőztük páran:-)
Gondoltam jó, pihentető májusi hosszú7végénk lesz, de ehelyett a betegségtől elgyengülve az éjszakákat 4-esben töltjük, egymás hegyén-hátán anyuci-apuci ágyában:-)
A fájdalom is megszépül, és boldogan mosolygok, ha a reggeli ébredéskor, az összegabajodott kupac széléről rápillantok a családomra.
