Suli

Már most izgulok pedig még több mint egy év van a csajok iskolakezdéséig. Izgalmam oka a helyes választás súlya, tétje. Jó lenne felmérni a képességeiket már most, hogy annak megfelelő sulit válasszunk. Ne legyen nekik megeröltető, ám de sétagalopp se. Az elkövetkezendő 1-2 hétben kellene találnom egy fejlesztőpedagógust, aki segít nekem abban, hogy iskolaérettségük csíráját kicsit erősíthessük, fejleszthessük.

A heti menetrenden annyit könnyítettünk a csajoknak, hogy szombatonként már nem járunk Sanyi bácsihoz szenzomotoros tornára. Elég volt belőle 1 év. Így csak a heti két úszás az ovin kívüli elfoglaltság. Emellé befér a sulira való előkészítés.

Sajnálatos módon a legnagyobb fejlődést, - ugyan negatív irányban - a következőkben mutatják:
- hiszti
- szófogadatlanság

Az elmúlt két-három hétben már azon gondolkoztam, hogy valamit nagyon elrontottunk. Úgy érzem túlságosan egyenrangú felekként kezeljük őket és az akaratukat - bármire irányul is - egyre inkább véghez viszik a környezetükön. Leginkább a mama és a papa nem bír velük, aztán apci is küzd egy-egy reggeli induláskor. Könyörögni kell mindenért, hiszti van mindenért és ugye elég sűrűn összevesznek.

Most azzal próbálkozom, hogy gyártottam három "szabálykártyát" :
1. szófogadatlanság
2. hiszti
3. veszekedés ,
amit a heti "órarendjük" mellé a hűtőre raktam.

és ehhez 10-10 pirospontos és feketepontos kártyát. Ha valaki megsérti valamelyik szabályt, akkor a nevével(jelével) ellátott kártyát a szabálykártya alá helyezem. És ugyanígy járok el, ha valaki kiemelkedően viselkedik valamely témakörben. 1 hét elteltével díjazom a hét pirospontosát és valamiféle (még nem tudom milyen) megrovásban részesül a feketepontos.

Remélem elérek valami javulást...

Sümeg (vissza)vár!

Hiába kutakodom az emlékeim között, nem találok olyan nyaralást (sem hazait sem külföldit), vagy csak egy wellneshétvégét, ahol még szívesen maradtunk volna, mert minden úgy volt jó, ahogy volt, mert mindennel elégedettek voltunk. Ha a hely tetszett más tényező nem segítette a kikapcsolódásunkat és fordítva.

Most Sümegen valami csoda történt:-) Vagy csak egyszerűen könnyebb 5 éves gyerkőcökkel nyaralni, mint 10 hónaposokkal? Egyáltalán könnyebb vagy csak másabb? Mindegyikben van valami igazság! És mi van a kettesben töltött nyaralásokkal 10 évvel ezelőtt? Amikor uncsi volt már Horvátország 5 nap után???

A csajok már nagyon várták. Apával mi is már a megelőző 1-2 hétben ettől a héttől vártuk az új erőt. Húsvétkor, esős, borús időben utaztunk le Sümegre. Bíztunk abban, hogy nem kell minden nap a Hotelben rostokolnunk, tavaszi napsütésre áhítoztunk. Az időjárás kegyes volt, mert másnap reggel a szobánk ablakában a felkelő nap sugarában pillanthattuk meg a Sümegi Várat. Programdús, pihenéssel tarkított napok követték sorban egymást. A lovaskocsikázós városnézés a középkori lakoma, a várjátékok, a mintagazdaság, középkori fegyverek kipróbálása mind-mind feledhetetlen élménnyel ajándékoztak meg bennünket. A wellnes részleg minden igényt kielégítő volt. Igaz a finn szaunába nem de az infrába még a csajok is elkísértek bennünket. Sokkal könnyebb volt velük pihenni, azaz nem is könnyebb hanem egyáltalán végre volt lehetőségünk pihenni mellettük, velük!!!!

Olyannyira jól éreztük magunkat, hogy még egy napot ráhúztunk, 1 nap híjján 1 hétig maradtunk:-) És még maradtunk volna, úgy kb. egy életre, de aztán fel kellett ébredni és hazajönni...

Köszönjük Hotel Kapitány!