Azt hittem, mikor tavaly ősszel megvettük a városzéli, madárcsicsergéstől zajos, nyugalommal bélelt, friss levegővel teli telkünket, hogy végre megállapodhatunk. Megterveztük a házunkat, ahol már a mostani házunk hátrányait egyrészt kiküszöböljük, másrészt akár egy kistesónak is helyetadva kényelmesen elférünk. Jöhetnek 10 év múlva az udvarlók:-) persze csak is fehér lovon!!!! és mi nyugalomban, ugyan némi hitellel a hátunk mögött boldog családként élnénk dolgos hétköznapjaink és családi hétvégéink.
Igen ám, de a válság hozzánk is bekopogtatott. Ugyan nem akartuk beengedni, de piszkos módon megtalálta a gyenge pontjainkat és addig-addig munkálkodott, míg teljes valójában mindennapjaink, életünk részévé vált. Az utolsó tőrdöfést a szocpol elvesztése jelenti.
Álmaink háza, családunk gyarapodása, terveink megvalósulása álom marad.
Fegyelmezetten viselem a kudarcot, hisz sokkal-sokkal nehezebb helyzetben lévő emberek élik mindennapjaikat, napi gondokkal küzdve a megélhetésért, így csendben átértékelem a jövőt.
A háztervet pedig bekereteztetem - ugyan kicsit drága kép lesz - de a miénk....
-------------------------------------------------------------------------------
04.28. Jelentem mégis találtunk egy gyenge hajszálat, abba kapaszkodunk és húzzuk egyre közelebb magunkhoz álmaink házát...még van remény!!!!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése